-Linaaa!!!-Kiáltott fel a lépcső aljáról az anyám, Livia.
-Igen?!-Léptem ki a szobámból, majd oda mentem hozzá.
-Felvinnéd nekem ezt a padlásra, kicsim?-Adott át egy dobozt, amiben régi könyvek sorakoztak...
-Aha...-Bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn...
Kinyitottam a padlásra felvezető ajtót, felmentem a lépcsőn...
Letettem a dobozt, de ekkor egy másik leesett...
-Ó a francba...-Hajoltam le, hogy felvegyem...
Ekkor láttam meg egy kicsi sárgás papírt...
-Születési anyakönyv...-Olvastam fel halkan.Majd lecsücsültem a padlóra és tanulmányozni kezdtem a papírt:
Név: Elina Andore
Született: 1992.10.23.
Születése Helye: Kanada, Edmonton
Anyja neve: Naomi Darren
Apja neve: S. Andore
Testvérek Száma: 1
Testvérek Neve: Ele....
Itt a betűk annyira elmosódtak, hogy nem tudtam elolvasni őket...
Teljesen lesokkolódtam.Én Elina Brooke vagyok.Nem Andore...A szüleim neve pedig Livia Cherrys Brooke és Thomas Brooke.Tesóm nincs.És nem Kanadában, Edmonton-ban születtem, hanem Seattle-ben.A városi kórházban...
Apu ki fog nyírni, ha megtudja ezt...Ő nem nagyon szereti ha feljárok ide...
Eltettem a papírt a farmerom zsebébe és lementem...
-Azt hittem már fenn ragadtál!-Mosolygott rám Livia, AZ IGAZI ANYÁM!!!
-Jah...Csak kiborult a doboz és gyorsan össze pakoltam.-Mondtam.-Apu mikor jön?!-Tereltem el inkább a témát.
-Mindjárt...Tíz-tizenöt perc.-Felelte.-Aztán vacsizunk.
-Oké...Addig fent leszek a szobámban.-Mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn és bementem a szobámba...
A fizika házimra vetődtem, de még ez sem terelte el a figyelmemet...Csak az az anyakönyv járt a fejemben...Elina Andore...
-Még nem kérdezek rá a dolgokra...Még nem...-Döntöttem el.
Aztán egy kocsi állt meg a házunk előtt...
-Meg jött Thoma...Apu...-Uhf majdnem Thomas-t mondtam...Bakker...
Lementem a lépcsőn, apu épp ekkor jött be...
-Szia, nagylány!-Mosolygott rám, majd levette a kabátját.
-Szia...Apu...-Köszöntem mosolyogva, majd adtam egy puszit az arcára és bementem az ebédlőbe teríteni.
Aztán persze asztalhoz ültünk...
-Mi újság?-Kérdezte anyu rám pillantva.-Jegy?
-Semmi.-Ráztam meg a fejem, majd tovább turkáltam a tésztámban...
-Nagyon...Szomorúnak tűnsz.Valami baj van?-Kérdezte Thom.
-Hát...Össze vesztem Melody-val.-Vontam meg a vállam.-De...Mindegy is.-Erőltettem mosolyt az arcomra, majd letettem a villát.-Én végeztem...
-De hisz alig ettél valamit...-Pillantott a tányéromra.
-Nem vagyok éhes, de azért finom volt, köszi...-Mondtam.-Elmehetek?
-Menny csak.-Bólintott Thom...Vagyis...Apu.
-A szobámban leszek.Házit írok.-Álltam fel, majd betoltam a székemet és felmentem...
Becsuktam a szobám ajtaját és leültem az ablakomban kialakított kicsi ágy szerű helyre és a kezembe vettem az irodalomkönyvem.
Az idei kötelező olvasmányunk az "Egy Szélhámos Vallomásai".Thomas Mann nagy sikerű regénye, de most valahogy nem jön be...
Gondolatmenetemet az ajtómon lévő kopogás zavarta meg...
-Szabad!-Mondtam, majd úgy csináltam, mintha nagyon benne lennék az olvasásban...
-Óh...Szóval tanulsz.-Mosolygott rám "anyu".
-Aha...A kötelezőt olvasgatom.-Vontam vállat.-De azért mondd csak.-Pillantottam fel.
-Hát...Csak gondoltam megkérdezem min vesztetek össze Mel-lel...Nagyon lehangolt vagy.-Ült le mellém.
-Hát...-Húztam el a számat.-Csak...Össze szólalkoztunk, ő meg felkapta a vizet és...Hopp...Elhúzott.-Sóhajtottam.-Holnap órák utánra már úgy is kibékülünk.-Vontam vállat közömbösen.Valójában csak reménykedtem ebben...Melody-n kívül nincs túl sok barátom.Egyedül csak Bella és Alice Cullen kedves velem...De Ők meg...Olyan mások...Olyan tökéletesek hozzám...
-Szeretném ha tudnád, hogy nekünk mindent elmondhatsz.-Mosolygott rám.
És az a mosoly olyan őszinte volt...Az agyam meg csak kattogott...Valóban örökbe fogadott gyerek vagyok?!Valóban nem Ők a szüleim?!Ez lehetetlen...Vagy mégsem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése