1.Fejezet: A Rezervátum

-Gyerekek!Akkor indulás a buszokhoz!-Zökkentett ki gondolataimból a tanárnő éles hangja.
Mindenki felállt és kimentünk.
Én hátra maradtam Melody-val...
-Én még mindig nem értem, hogy minek kell elmennünk az indiánokhoz...Miért nem jó nekünk itt?!Minek kell látogatóba menni a rezervátumi suliba?!-Hadarta Mel.
Ezt szerettem benne...Ha ideges, vagy ha pánikban van akkor hadar és össze-vissza hablatyol.Szerintem aranyos.
-Gondolkodj ésszerűen...Miért mennénk oda, ha nem barátkozás miatt...A tanárok és a suli vezetője úgy gondolja, hogy ezek a tanulmányi kirándulások megerősíthetik a kapcsolatot a két iskola tanulói között...-Vontam vállat.
-Ahha...-Vágott értelmes fejet.-Még mindig nem vágom.-Sóhajtott, majd elindult a busz hátulja felé, én meg utána.
-Jaj...Olyan reménytelen vagy.-Húztam el a számat, majd leültünk az utolsó előtti helyre egymás mellé...
-Most miért?!-Vonta fel a szemöldökét.-Én tényleg nem látom értelmét ennek a dolognak...Hisz...Ha nem akarunk nem barátkozunk velük.Ez most totál olyan, mintha csak...Kierőszakolnák, hogy legyünk L.B.-k...
Ekkor jött fel a buszra Ő...A világ leghelyesebb, legcukibb, legcsábítóbb pasija...Michael Brown, a forksi gimi szívtiprója...
Istenem...Rám mosolygott!!!És elindult hátra a haverjával...Ah...
Megálltak és leültek a mellettünk lévő két üres helyre...Áh...
-Szóval...Szerintem még mindig baromság és pont.-Dőlt hátra Melody.
-Öhm...Mi?!-Fordultam felé.-Jah...Oké...Nem erőltetem.-Dőltem hátra, majd a telefonom headset-jét a fülembe dugva elmélyedtem a Kate Voegele számban...
Alig húsz perc alatt oda értünk a rezervátumhoz...
-Suttyófalva...-Dörmögte Mel.
-Melody!-Szóltam rá.
-Jól van na.-Horkantott.-De hát ha az...
-Nos...Gyerekek!-Mosolygott ránk szívélyesen az osztályfőnök nő...-Vegyüljetek el és foglaljátok el magatokat!-Intett, majd Ő bement a suliba, az osztály meg ott állt egy helyben értetlenül...Majd Melody-val elindultunk egy nagy fa irányába, aminek az egyik ága szinte vízszintes volt a földdel...
Leültünk...
-Oké...Ennek tényleg semmi értelme nincs.-Néztem körbe.Mindenhol Quilute indiánok, mi meg szinte világítunk a hozzájuk képest fehér bőrünkkel...Na jó...Sonja nem, de ő egy agyon szolizott, plázacica, rózsaszín fan csaj...
Aztán hangos röhögésekre és beszédre lettünk figyelmesek jobbról...
Egy, kettő, három, négy...Egy csomó Quilute srác, plusz három csaj...Tök jó kedvük volt...
-Bolondok.-Kuncogott Melody.
-Melody!!!-Sóhajtottam.
-Oké-oké...-Horkantott.
-Hé...Lina!-Szólított meg valaki.Erre a nevetgélő srácok is felénk néztek.Nekem meg a szívem is megállt...Mike volt az...
-Öhm...Hey...-Mosolyogtam halványan.-Mondd.
-A srácokkal meglépünk...-Támaszkodott a fának.-Jössz Te is?...Vagyis...Jöttök TI is?-Mosolygott rám.
-Hát...Mel?!-Fordultam barátnőm felé.
-Nekem nincs kedvem.-Húzta el a száját.-Főleg ha Szörnyella is ott lesz.-Bökött Sonja felé flegmán.
-Öhm...Hát...Akkor nem jöttök?-Kérdezte megszeppenten a srác.
-Akkor...Nem...Öhm...Bocs...-Mondtam.
A srácok elmentek én meg Melody felé fordultam...-Kösz...-Morogtam.
-Most mi van?!?!-Kérdezte.
-Most lett volna esélyen VELE lenni, VELE lógni és arra, hogy Ő megkedveljen...De hála NEKED ez nem jött össze.-Hadartam el mérgesen.
-Hát eredj!Menny utána!-Morogta.
-Bennem van annyi, hogy nem hagyom itt az állítólagos barátnőmet.-Pattantam fel.
-Ahw...-Állt fel Mel, majd elment...
Ez az...Ezt jól megcsináltad, Lina!TE BAROM!!!-Korholtam magam gondolatban, majd vissza ültem a fára, hátamat a törzsnek döntve...
-Hé sápadt bőrű...-Szólított meg ismét egy aranyos, kedves hang...
Arra fordultam és egy alig tizenhét körüli srác tartott felém.
-Hello.-Mondtam.
-Szia...Seth vagyok.Seth Clearwater.-Ült le mellém.
-Elina Brooke.-Feleltem.-Lina.
-Elég szépen veszekedtél a barátnőddel...-Vigyorgott.
-Ezért jöttél ide?!-Vontam fel a szemöldökömet.-Mert akkor inkább egyedül lennék...
-Nem...Nem ezért jöttem.Csak gondoltuk oda jöhetnél hozzánk dumálgatni.-Bökött fejével az előbbi nevetgélő indán csoport felé...-De ha nem hát nem.-Állt fel.
-Aranyosak vagytok, hogy gondoltok rám, de...Ez valahogy nem az én körzetem...Jobb szeretek egyedül lenni.-Hajtottam le a fejem.
-Aha, az tök jó!-Ragadta meg a karom, majd elkezdett húzni a csapat felé...
A srácok felém fordultak és szó szerint...Leesett az álluk és értetlen tekintettel bámultak rám...
-Elena?!?!-Szólalt meg az egyik.
-Öhm...Nem...Elina...-Helyesbítettem.-Elina Brooke.
A fiúk össze néztek...
-Öhm...Szia...-Köszöntek.
-Honnan vettétek, hogy...Elena?!-Vontam fel a szemöldökömet.
-Mert Elena And...-Kezdett bele egy srác, de a másik hasba vágta, s a tanárnő is össze hívta az osztályt, így elmentem...
Elena...elena A...N...D...-Betűztem magamban.-Kit ismerek családnév alapján, akinek A.N.D.-vel kezdődik a neve?!
Áh...Mindegy...
Haza indultunk és Mel még mindig nem szólt hozzám...Hurrá...:/
Aztán miután a házunktól nem messze lévő buszmegállónál leszálltam elindultam haza...