2.Fejezet: A Padlás Titkai

-Linaaa!!!-Kiáltott fel a lépcső aljáról az anyám, Livia.
-Igen?!-Léptem ki a szobámból, majd oda mentem hozzá.
-Felvinnéd nekem ezt a padlásra, kicsim?-Adott át egy dobozt, amiben régi könyvek sorakoztak...
-Aha...-Bólintottam, majd felszaladtam a lépcsőn...
Kinyitottam a padlásra felvezető ajtót, felmentem a lépcsőn...
Letettem a dobozt, de ekkor egy másik leesett...
-Ó a francba...-Hajoltam le, hogy felvegyem...
Ekkor láttam meg egy kicsi sárgás papírt...
-Születési anyakönyv...-Olvastam fel halkan.Majd lecsücsültem a padlóra és tanulmányozni kezdtem a papírt:


Név: Elina Andore


Született: 1992.10.23.


Születése Helye: Kanada, Edmonton


Anyja neve: Naomi Darren


Apja neve: S. Andore


Testvérek Száma: 1


Testvérek Neve: Ele....


Itt a betűk annyira elmosódtak, hogy nem tudtam elolvasni őket...
Teljesen lesokkolódtam.Én Elina Brooke vagyok.Nem Andore...A szüleim neve pedig Livia Cherrys Brooke és Thomas Brooke.Tesóm nincs.És nem Kanadában, Edmonton-ban születtem, hanem Seattle-ben.A városi kórházban...
Apu ki fog nyírni, ha megtudja ezt...Ő nem nagyon szereti ha feljárok ide...
Eltettem a papírt a farmerom zsebébe és lementem...
-Azt hittem már fenn ragadtál!-Mosolygott rám Livia, AZ IGAZI ANYÁM!!!
-Jah...Csak kiborult a doboz és gyorsan össze pakoltam.-Mondtam.-Apu mikor jön?!-Tereltem el inkább a témát.
-Mindjárt...Tíz-tizenöt perc.-Felelte.-Aztán vacsizunk.
-Oké...Addig fent leszek a szobámban.-Mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn és bementem a szobámba...
A fizika házimra vetődtem, de még ez sem terelte el a figyelmemet...Csak az az anyakönyv járt a fejemben...Elina Andore...
-Még nem kérdezek rá a dolgokra...Még nem...-Döntöttem el.
Aztán egy kocsi állt meg a házunk előtt...
-Meg jött Thoma...Apu...-Uhf majdnem Thomas-t mondtam...Bakker...
Lementem a lépcsőn, apu épp ekkor jött be...
-Szia, nagylány!-Mosolygott rám, majd levette a kabátját.
-Szia...Apu...-Köszöntem mosolyogva, majd adtam egy puszit az arcára és bementem az ebédlőbe teríteni.
Aztán persze asztalhoz ültünk...
-Mi újság?-Kérdezte anyu rám pillantva.-Jegy?
-Semmi.-Ráztam meg a fejem, majd tovább turkáltam a tésztámban...
-Nagyon...Szomorúnak tűnsz.Valami baj van?-Kérdezte Thom.
-Hát...Össze vesztem Melody-val.-Vontam meg a vállam.-De...Mindegy is.-Erőltettem mosolyt az arcomra, majd letettem a villát.-Én végeztem...
-De hisz alig ettél valamit...-Pillantott a tányéromra.
-Nem vagyok éhes, de azért finom volt, köszi...-Mondtam.-Elmehetek?
-Menny csak.-Bólintott Thom...Vagyis...Apu.
-A szobámban leszek.Házit írok.-Álltam fel, majd betoltam a székemet és felmentem...
Becsuktam a szobám ajtaját és leültem az ablakomban kialakított kicsi ágy szerű helyre és a kezembe vettem az irodalomkönyvem.
Az idei kötelező olvasmányunk az "Egy Szélhámos Vallomásai".Thomas Mann nagy sikerű regénye, de most valahogy nem jön be...
Gondolatmenetemet az ajtómon lévő kopogás zavarta meg...
-Szabad!-Mondtam, majd úgy csináltam, mintha nagyon benne lennék az olvasásban...
-Óh...Szóval tanulsz.-Mosolygott rám "anyu".
-Aha...A kötelezőt olvasgatom.-Vontam vállat.-De azért mondd csak.-Pillantottam fel.
-Hát...Csak gondoltam megkérdezem min vesztetek össze Mel-lel...Nagyon lehangolt vagy.-Ült le mellém.
-Hát...-Húztam el a számat.-Csak...Össze szólalkoztunk, ő meg felkapta a vizet és...Hopp...Elhúzott.-Sóhajtottam.-Holnap órák utánra már úgy is kibékülünk.-Vontam vállat közömbösen.Valójában csak reménykedtem ebben...Melody-n kívül nincs túl sok barátom.Egyedül csak Bella és Alice Cullen kedves velem...De Ők meg...Olyan mások...Olyan tökéletesek hozzám...
-Szeretném ha tudnád, hogy nekünk mindent elmondhatsz.-Mosolygott rám.
És az a mosoly olyan őszinte volt...Az agyam meg csak kattogott...Valóban örökbe fogadott gyerek vagyok?!Valóban nem Ők a szüleim?!Ez lehetetlen...Vagy mégsem?!

1.Fejezet: A Rezervátum

-Gyerekek!Akkor indulás a buszokhoz!-Zökkentett ki gondolataimból a tanárnő éles hangja.
Mindenki felállt és kimentünk.
Én hátra maradtam Melody-val...
-Én még mindig nem értem, hogy minek kell elmennünk az indiánokhoz...Miért nem jó nekünk itt?!Minek kell látogatóba menni a rezervátumi suliba?!-Hadarta Mel.
Ezt szerettem benne...Ha ideges, vagy ha pánikban van akkor hadar és össze-vissza hablatyol.Szerintem aranyos.
-Gondolkodj ésszerűen...Miért mennénk oda, ha nem barátkozás miatt...A tanárok és a suli vezetője úgy gondolja, hogy ezek a tanulmányi kirándulások megerősíthetik a kapcsolatot a két iskola tanulói között...-Vontam vállat.
-Ahha...-Vágott értelmes fejet.-Még mindig nem vágom.-Sóhajtott, majd elindult a busz hátulja felé, én meg utána.
-Jaj...Olyan reménytelen vagy.-Húztam el a számat, majd leültünk az utolsó előtti helyre egymás mellé...
-Most miért?!-Vonta fel a szemöldökét.-Én tényleg nem látom értelmét ennek a dolognak...Hisz...Ha nem akarunk nem barátkozunk velük.Ez most totál olyan, mintha csak...Kierőszakolnák, hogy legyünk L.B.-k...
Ekkor jött fel a buszra Ő...A világ leghelyesebb, legcukibb, legcsábítóbb pasija...Michael Brown, a forksi gimi szívtiprója...
Istenem...Rám mosolygott!!!És elindult hátra a haverjával...Ah...
Megálltak és leültek a mellettünk lévő két üres helyre...Áh...
-Szóval...Szerintem még mindig baromság és pont.-Dőlt hátra Melody.
-Öhm...Mi?!-Fordultam felé.-Jah...Oké...Nem erőltetem.-Dőltem hátra, majd a telefonom headset-jét a fülembe dugva elmélyedtem a Kate Voegele számban...
Alig húsz perc alatt oda értünk a rezervátumhoz...
-Suttyófalva...-Dörmögte Mel.
-Melody!-Szóltam rá.
-Jól van na.-Horkantott.-De hát ha az...
-Nos...Gyerekek!-Mosolygott ránk szívélyesen az osztályfőnök nő...-Vegyüljetek el és foglaljátok el magatokat!-Intett, majd Ő bement a suliba, az osztály meg ott állt egy helyben értetlenül...Majd Melody-val elindultunk egy nagy fa irányába, aminek az egyik ága szinte vízszintes volt a földdel...
Leültünk...
-Oké...Ennek tényleg semmi értelme nincs.-Néztem körbe.Mindenhol Quilute indiánok, mi meg szinte világítunk a hozzájuk képest fehér bőrünkkel...Na jó...Sonja nem, de ő egy agyon szolizott, plázacica, rózsaszín fan csaj...
Aztán hangos röhögésekre és beszédre lettünk figyelmesek jobbról...
Egy, kettő, három, négy...Egy csomó Quilute srác, plusz három csaj...Tök jó kedvük volt...
-Bolondok.-Kuncogott Melody.
-Melody!!!-Sóhajtottam.
-Oké-oké...-Horkantott.
-Hé...Lina!-Szólított meg valaki.Erre a nevetgélő srácok is felénk néztek.Nekem meg a szívem is megállt...Mike volt az...
-Öhm...Hey...-Mosolyogtam halványan.-Mondd.
-A srácokkal meglépünk...-Támaszkodott a fának.-Jössz Te is?...Vagyis...Jöttök TI is?-Mosolygott rám.
-Hát...Mel?!-Fordultam barátnőm felé.
-Nekem nincs kedvem.-Húzta el a száját.-Főleg ha Szörnyella is ott lesz.-Bökött Sonja felé flegmán.
-Öhm...Hát...Akkor nem jöttök?-Kérdezte megszeppenten a srác.
-Akkor...Nem...Öhm...Bocs...-Mondtam.
A srácok elmentek én meg Melody felé fordultam...-Kösz...-Morogtam.
-Most mi van?!?!-Kérdezte.
-Most lett volna esélyen VELE lenni, VELE lógni és arra, hogy Ő megkedveljen...De hála NEKED ez nem jött össze.-Hadartam el mérgesen.
-Hát eredj!Menny utána!-Morogta.
-Bennem van annyi, hogy nem hagyom itt az állítólagos barátnőmet.-Pattantam fel.
-Ahw...-Állt fel Mel, majd elment...
Ez az...Ezt jól megcsináltad, Lina!TE BAROM!!!-Korholtam magam gondolatban, majd vissza ültem a fára, hátamat a törzsnek döntve...
-Hé sápadt bőrű...-Szólított meg ismét egy aranyos, kedves hang...
Arra fordultam és egy alig tizenhét körüli srác tartott felém.
-Hello.-Mondtam.
-Szia...Seth vagyok.Seth Clearwater.-Ült le mellém.
-Elina Brooke.-Feleltem.-Lina.
-Elég szépen veszekedtél a barátnőddel...-Vigyorgott.
-Ezért jöttél ide?!-Vontam fel a szemöldökömet.-Mert akkor inkább egyedül lennék...
-Nem...Nem ezért jöttem.Csak gondoltuk oda jöhetnél hozzánk dumálgatni.-Bökött fejével az előbbi nevetgélő indán csoport felé...-De ha nem hát nem.-Állt fel.
-Aranyosak vagytok, hogy gondoltok rám, de...Ez valahogy nem az én körzetem...Jobb szeretek egyedül lenni.-Hajtottam le a fejem.
-Aha, az tök jó!-Ragadta meg a karom, majd elkezdett húzni a csapat felé...
A srácok felém fordultak és szó szerint...Leesett az álluk és értetlen tekintettel bámultak rám...
-Elena?!?!-Szólalt meg az egyik.
-Öhm...Nem...Elina...-Helyesbítettem.-Elina Brooke.
A fiúk össze néztek...
-Öhm...Szia...-Köszöntek.
-Honnan vettétek, hogy...Elena?!-Vontam fel a szemöldökömet.
-Mert Elena And...-Kezdett bele egy srác, de a másik hasba vágta, s a tanárnő is össze hívta az osztályt, így elmentem...
Elena...elena A...N...D...-Betűztem magamban.-Kit ismerek családnév alapján, akinek A.N.D.-vel kezdődik a neve?!
Áh...Mindegy...
Haza indultunk és Mel még mindig nem szólt hozzám...Hurrá...:/
Aztán miután a házunktól nem messze lévő buszmegállónál leszálltam elindultam haza...

The Lost Twin's Story - Bevezető

Egy újabb mennydörgés...
Ítéletidő van odakint, idebent, pedig egy alig tizenhét éves lány az életéért és még két kicsiny életért küzd...
Még egy nyomás és Elena Andore, s Elina Andore megszületett...
-Két gyönyörű kislány...-Mosolygott a cselédlány Naomi-ra, az édesanyjukra.
-Elena-t tartom meg...-Nyögte az anyuka.-Ő az erősebbik testvér.Elina, ha felnő nem tud majd megállni a lábán...-Hanyatlott vissza a párnára.
Naomi tényleg tudta...Látta, hogy ha Elina felnő gyönyörű, de gyenge nő lesz.Elena, viszont épp az ellentéte...Erős, szókimondó, magabiztos...Nővére teljesen ellentétes volt vele, Ő félénk, visszahúzódó, szerény és magányos...
-De hát mit mondjak az apjuknak?!Itt van kint...Vár...-Hebegte az értetlen nő.
-Mit tudom én!Adja oda neki, hogy vigye el és felejtsen el minket, vagy mondja, hogy meghalt...Nem tudom.-Vont vállat a nő, a cselédlány pedig bólintott, magához vette Elina-t és kivitte Őt a férfihoz...Akiről sok dolgot nem tudtak még...
Elina és Elena, a két iker azon a rémes, viharos estén külön váltak és ez így is maradt, csak Naomi nem számított a jövőre...És arra, amit az hoz majd...

17 évvel később...
(Elina Szemszögéből)

"Kedves Naplóm!
Egy újabb unalmas iskolai napon vagyok túl. Oké...Nem azt mondom, hogy unalmas...Inkább megszokott.
Itt, Forks-ban mindig ugyan olyan az életem...Két hónapja élek itt a szüleimmel, Jonatan és Livia Brooke-kal.
Kedves Naplóm! Soha nem fogok hozzá szokni ehhez. Ahhoz, hogy minden reggel felkelek, arcot mosok és egy lányt látok a tükörben.Egy lányt, aki már várja, hogy hétvége legyen és, hogy egyedül lehessen itthon, hogy elbújjon az emberek elől...Csak ez éltet engem.A magány, a csend...Az egyedüllét...Sokan hisznek bolondnak, de engem nem nagyon érdekel...Így jó minden...És ez így is fog maradni, amíg világ, a világ..."

---

Kedves Olvasó!

Ez a történet két teljesen különféle, mégis egyforma lányról, Elena-ról és Elina-ról szól.

Ezek mellett még helyet kap Forks, La Push, a Cullen Család és a farkas falka.Első sorban Jake.

Emellett Elina megismeri rejtélyes, vad, gyilkolási vággyal fűtött, könyörtelen húgát, s annak ugyanilyen szerelmét, Aaron-t, aki megkeseríti a lány napjait rámenősségével, közvetlenségével...Gonoszságával...

Remélem tetszeni fog a történet, amit megfűszerezek majd izgalommal, szerelemmel, búval-bajjal, barátsággal, halállal és veszéllyel...

Jó Olvasást!

Üdv, =)GoOofy(=